Hogyan születnek meg a ponthatárok?

A felsőoktatási felvételi ponthatárokat és ezen keresztül az egyes szakokra bejutó hallgatói létszámot két fő érték határozza meg, a keretszámok, illetve a kapacitás. Előbbi képzési területenként, országosan szabályozza az államilag támogatott képzésbe felvehető hallgatói létszámot, utóbbi pedig az intézmények által felvehető teljes hallgatói létszámot határozza meg.

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium meghatározta a 2007-re érvényes keretszámokat, mely képzési területenként, országosan állapítja meg, hogy pl. bölcsészettudományi képzésben 4800, természettudományi területen 3900 fő stb. kezdheti meg tanulmányait államilag támogatott képzésben. A teljes felsőoktatás 2007-es államilag támogatott keretszáma 56 000 fő.

Természetesen az egyetemeknek, főiskoláknak lehetőségük van ezen felül költségtérítéses hallgatók felvételére is. A teljes, tehát államilag támogatott + költségtérítéses létszám intézményi plafonját egy másik szám határozza meg, ez pedig a kapacitás. A Felsőoktatási Regisztrációs Központ kiadta valamennyi intézménynek a működési engedélyt és ebben meghatározta - szintén képzési területenként - azt a hallgatói létszámot, amelynél többet az intézmény nem képezhet, figyelembe véve az infrastrukturális és oktatói körülményeit. Ez az úgynevezett intézményi kapacitás, melynek célja, hogy korlátozza a hallgatók számát a megfelelő oktatási színvonal érdekében. Az egyes képzéseik között már maguk az intézmények oszthatták el a kapacitásukat (ezek a számok jelentek meg a Felsőoktatási felvételi tájékoztatóban is). Fontos tudni, hogy a kapacitás csak egy felső limit, amit nem biztos, hogy az intézmény fel is tud tölteni hallgatókkal az adott felvételi eljárásban, hiszen a majdani felvett létszámot, és annak államilag támogatott-költségtérítéses összetételét meghatározza a jelentkezők választása és az általuk elért pontszám is.

A ponthatárok megállapítása a következőképpen zajlik 2007-ben: tegyük fel, hogy egyazon képzést öt intézmény is meghirdeti. Ekkor a ponthatárokat megállapító szoftver az öt intézmény azonos szakára jelentkező összes reménybeli hallgatót - mindkét finanszírozási formából - egy közös, a felvételi pontszámok alapján felállított rangsorba rendezi, majd a legjobbaktól indulva, pontjaik alapján sorra beosztja őket azokba az intézményekbe, ahova jelentkeztek. Egészen addig, amíg valamely intézmény esetében az adott szakra beállított kapacitásszámot el nem éri a felvettek száma: ekkor az adott képzési hely bezárul a további jelentkezők előtt.

A művelet során ugyanígy figyelembe kell venni az adott szakra országosan megadott keretszámot is, hiszen ez az államilag támogatott hallgatók számát korlátozza. Amikor ez az országos keret betelt, a példánkban szereplõ másik négy egyetemnél, főiskolánál, amelyek a kapacitásuk felső határát még nem érték el, a rendszer meghúzza az államilag támogatott képzésekre vonatkozó ponthatárokat, ezek után oda további, költségtérítéses hallgatókat lehet felvenni - természetesen csak az adott intézményi kapacitás mértékéig. Így alakítják ki az intézményenként eltérő kapacitások és az országos keretszámok, de legfőképpen a jelentkezők választása, a kétfajta finanszírozási forma szerinti és intézményenként eltérő ponthatárokat. Vagyis nem lesznek "szakos ponthatárok", továbbra is képzési helyenként változik, hogy hol mennyi pontot kell gyűjteni a felvételhez.

El kell tehát oszlatnunk azt a téves vélekedést, hogy ebben az új rendszerben elég egyetlen helyre jelentkezni, elvégre ha a jelentkező benne van az adott szakra országosan jelentkező legjobb pl. ezerben, melyet az állam ott támogat, akkor úgyis bekerül az első (és egyetlen) helyen megjelölt intézménybe. Csakhogy mint látható, a kapacitásszámok eltérőek intézményenként, és könnyen lehet, hogy a jelentkezőnek a legjobb százban kellene benne lennie ahhoz, hogy az adott, nagy presztízsű jelentkezési helyének százas kapacitásába még beférjen. Épp ezért szükséges további intézményeket, akár felsőfokú szakképzést is megjelölnie a jelentkezési lapján, különben könnyen kimaradhat a 2007-es év gólyái közül.